velkóma

Vasárnap néhány adót állítottam be az új rádión: egyik kezemben az RFM, a másikban a távirányító, a nyakamban felváltva B és A lógott. Nem nagyon figyeltem oda rájuk. Egyszer csak felfogtam, hogy B azt kiabálja a nyakamból hugának: ránts le! És éreztem, hogy kezd a nyakamból lecsúszni. Ugyan nem vagyok nagyon magas, de nagyot lehet esni a nyakamból, úgyhogy megfogtam B-t, letettem, és szóltam nekik, hogy ezt a butaságot hagyják abba. Néhány perc múlva ismét B lógott a nyakamban, és nagyon nevetett. Lopakodva megjelent A a gyerekszoba ajtajában, lassan közeledett hozzám, majd rám csapott, és nevetve elszaladt. B, ha lehet, még jobban nevetett: ez volt a Terv!, és elszaladt A után. Pár perccel később A lógott a nyakamban, és mire észrevettem, már a földre csattant hassal-mellel-arccal. Fájhatott neki. B rántotta le, mert az volt a játék, hogy a nyakamból egymást a lábuknál fogva lerántják. A kötelező szidás után:
- Ha Aliz azt mondja neked, ugorj a kútba, beleugrasz?
- Bele - válaszolja Barnabás, és okosan hozzáteszi: de előbb leveszem a ruhámat.
Ez a beszélgetésünk tovább folytatódott.
- Képzeld el, hogy egy magas ágon ül Aliz, és te lerántod, akkor milyen nagyot esne!
- De papa - és lábujjhegyre állva felnyújtotta a karját - ha olyan magasan van, én el sem érek olyan magasra, nézd, rövid a karom!